A Körösök vízgyűjtő-területe mintegy 27537 km2, ennek 53 %-a Romániában van. A Magyarországon lévő 47% a Tiszántúl nagy részét magában foglalja. Ezt a vidéket a 18-19. századi folyószabályozások előtt a kanyargós, lassú, egymásba sok helyen átkötő, mocsárvilágba vesző, majd onnan újra előbukkanó folyóágak szövevénye jellemezte. A térségben nagy volt az árvízi veszélyeztetettség, a mezőgazdasági termelés bizonytalansága, kicsi volt a termőterület, nehezek voltak a közlekedési viszonyok.
A folyók alföldi szakaszának töltésezése, a folyók településeken kívül helyezése, a túlfejlődött folyókanyarulatok átmetszése, a mocsarak lecsapolása a térség fejlődésének lehetőségét teremtette meg. Megnőtt a terület népesség-eltartó képessége, a termőterület nagysága megtöbbszöröződött, a települések árvíz elleni védelme, létbiztonsága ugrásszerűen javult, fejlődésük felgyorsult, s új települések is kialakultak.
A vízgyűjtő árhullámképző, hegy- és dombvidéki területe teljes egészében Románia területén van. Az árhullámok kialakulása általában közvetlen csapadékhulláshoz, vagy hirtelen hóolvadáshoz kapcsolódik. A kiváltó ok megjelenésétől számított 24-60 óra múlva már a magyar folyószakaszokra ér az árhullám, tehát igen rövid az előrejelzési, felkészülési időelőny.
Folyamatosan hóval borított, nyáron olvadásból alap vízhozamot adó területek nincsenek. Gyakoriak a hirtelen jött nagy árhullámok és szintén gyakoriak a tartós száraz periódusok nyomán kialakult aszály-jelenségek. A folyók a torkolati szakaszokon nagymértékben hatnak egymásra, sőt a Tisza árvizei a teljes Hármas-Körös (90,5 km) hosszán túl, a Sebes-Körös és a Kettős-Körös alsó szakaszán, rendkívüli esetekben a Kettős-Körös teljes hosszában, valamint a Fekete- és a Fehér-Körösön is éreztetik hatásukat. Ennek a kölcsönös visszaduzzasztásnak mind árvízi előrejelzési, mind vízhozam-számítási oldalról számos figyelembe veendő tényezője van. A vízszintek és a vízhozamok változásának összefüggéseiből következően errefelé klasszikusan szépek az árvízi hurokgörbék (lásd Gyoma, 2000. április), ezen belül fordított hurokgörbék is előfordulnak.
A kis esésekkel és vízsebességekkel összefüggésben télen jelentős mennyiségű jég képződhet, amelynek árvízzel együttes levonulása különleges figyelmet, felkészülést kíván.
A térség mezőgazdasági termeléshez jelentős öntözővíz szolgáltatás történik a Körösök vízrendszeréből. A gazdaságos vízkivételt a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság a maga részéről a mederduzzasztók sorával tartott mederél-közeli tenyészidőszaki vízszinttel segíti. A Fehér-Körösön Gyulánál folyamatos vízszint-tartásra alkalmas duzzasztómű, a Kettős-Körösön Békésnél és a Sebes-Körösön Körösladánynál billenőtáblás duzzasztómű, a Hármas-Körösön Békésszentandrásnál felhúzható kettős táblás duzzasztómű létesült.
A meglévő rendszerek árvíz idején való feltöltésének és üzemeltetésének korlátozó tényezője, hogy az általában néhány-tíz km-es utat bejáró víz még az árhullám levonulása előtt elérkezik valamelyik visszavezető műtárgyhoz, ott azonban az árhullám miatt gravitációsan nem juttatható a folyóba, ezért jelentős szivattyúzási költségek merülnek fel.
Gyakoriak a kisvízi helyzetek. Ilyenkor a duzzasztóművek bögéiben szinte sík a vízszint, a másutt természetes cm-alapú felszínesés-meghatározás nehézségeket okoz a vízhozamok számításánál.
A Körösökön - a kis érkező vízhozamra tekintettel - lehetséges és előforduló eset a vízkivételek, vízbevezetések, összefolyások környezetében a természetes folyásiránnyal ellentétes irányú vízmozgás kialakulása.
Kisvízi helyzetben az öntözővíz-igény a Körösök saját vízkészletéből nem elégíthető ki, ezért épült ki - a Tiszán lévő vízlépcsők által tartott magas vízszintekre és a Körösökön létesült duzzasztóművek által tartott vízszintekre, tározott vízmennyiségekre alapozva - a Tisza-Körös völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer (TIKEVIR). A Tiszából átvezetett víz több ágon érkezik:
- A Kálló-főcsatornán keresztül a Berettyóba jut a Tiszából a Keleti-főcsatornán végig kormányzott vízátvezetés.
- Kisebb mennyiség átkormányzására időszakosan lehetőség van a Kelti-főcsatorna legalsó, K-XI-es oldaltározóján keresztül, az Ó-Berettyó felé.
- Ágotánál a Hortobágy-Berettyóba érkezik a Tiszalöki duzzaztó bögéjéből átvezetett víz fő tömege.
- A Kiskörei tározóból Túrkevénél érkezik a Hortobágy-Berettyóba a Nagykunsági főcsatorna Keleti ágán, Öcsödnél a Hármas-Körösbe a Nagykunsági főcsatorna Nyugati ágán lebocsátott víz.
A vízgyűjtők árvízi összegyülekezés szempontjából erősen különböznek.
A hidrológiai értelemben legfejlettebb vízrendszer a Fekete-Körösé. Az egész vízgyűjtőt lefedő tartós csapadék esetén a főági árhullám fő tömege rendre közel a mellékvizek árhullámainak legnagyobb vízszállítású szakaszával találkozik. A mellékvizek áradásának a főág mentén összeadódó árhulláma a főági felső szakasz áradása nélkül is magas árhullámot okozhat a magyarországi szakaszon. A valaha legnagyobb árvízi vízszállítású mellékvíz, a Tőz áradása sokszor önmagában is jelentős árhullámot képezett a Fekete-Körösön, a főági árhullámmal találkozva pedig különösen veszélyes volt, ezért Románia a Tőzre Bokszegnél vízvisszatartó tározót, mellékvizeire a Béli-hegység nyugati lábánál kis tározókat és gyűjtőcsatornát létesített, mely Talpas térségében ömlik a Fekete-Körösbe.
A Fehér-Körös hosszú, keskeny vízgyűjtőjén a felső szakasz jellegzetes árhullámképe a lépcsőzetes áradás. Az alsó szakaszra érve a lépcsők egymásra torlódva, kis intenzitású emelkedésből nagy intenzitású áradásba átcsapva jelennek meg. Apadása gyors, a kisvízi állapot hamar beáll.
A Kettős-Körös a Fekete-és a Fehér-Körös egyesülésétől a Sebes-Körössel való találkozásig tartó folyószakasz. Vízjárását a két tápláló folyó, valamint a Békésszentandrási és a Békési duzzasztómű üzemállapota határozza meg. Alsó szakaszán kisvízi állapotban, a vízhasználatok egyidejű üzeme mellett tartósan a természetes folyásiránnyal ellentétes áramlási irány alakulhat ki. A Sebes-Körös árhullámainak levonulását a Romániában lévő energetikai célú tározórendszer feltöltöttségi állapota és üzemeltetési stratégiája határozza meg. A tározórendszer működésének következtében a Sebes-Körös magyarországi szakaszának vízjárása lényegesen megváltozott. Ritkábbak és alacsonyabbak az árhullámok, rövidebbek és a régebbinél lényegesen bővizűbbek a kisvízi időszakok.
A Berettyó vízgyűjtője a legkisebb magasságú a romániai vízgyűjtők közül. A művelés feljutott a legmagasabb területekre is. A felső szakaszon gyakoriak a hirtelen erős áradások. Az alsó szakaszon egy árhullámképző csapadékból akár háromszor is tetőzhet. Először a Sebes-Körös, majd a Kettős-Körös visszaduzzasztásából, végül a Berettyó saját árhullámából. Ezek a tetőzések esetenként összeolvadhatnak, elmaradhatnak.
A Hármas-Körös a Kettős-Körös és a Sebes-Körös egyesülésétől a Tiszáig tartó folyószakasz. A folyószabályozások során sok kanyarulatát levágták annak érdekében, hogy a Körösök árhulláma a Tisza árhullámát megelőzze. Ezáltal lényegesen megritkultak a Hármas-Körös tartós és igen magas vízszinttel járó árvizei. A Hortobágy-Berettyót Mezőtúrnál veszi fel. Árvizei alacsony tiszai vízállás esetén a Tiszát hosszan, Szolnok közeléig visszaduzzaszthatják. A Tisza nagy áradása a Hármas-Körös vízjárását esetenként több hétre teljes mértékben is meghatározhatja.
A Hortobágy-Berettyó természetes vízutánpótlásából a folyószabályozások kizárták a Tisza, a Sebes-Körös és a Berettyó árhullámait. A Hármas-Körös erős áradása esetén a Hármas-Körös töltésénél gyengébb töltései miatt a torkolati műveket zárni kell. Rendkívüli esetekben a torkolatnál 33 db 0,5 m3/s kapacitású szivattyú helyezhető üzembe, továbbá a Nagykunsági főcsatorna Keleti és Nyugati ágán keresztül gravitációs vízátvezetés is lehetséges a Hármas-Körös felé. A vízgyűjtő nagy csapadék, de különösen hóolvadás esetén sok vizet gyűjthet össze, melynek nagy részét a Hármas-Körös magas vízállása esetén az Ágotai vészelzáró művel lehet visszatartani, tározni (Üzemeltetője a TIVIZIG). A vissza nem tartható belvízi beemelések egy része az Ágotai vészelzáróműre telepített szivattyúkkal a vészelzárómű fölé átemelhető.
Valamennyi hegyvidéki részvízgyűjtőn gyakoriak az ismétlődő árhullámképző hatások (nagy csapadék, hóolvadás), emiatt egymást 1-2 nappal követő árhullámok sora halmozódhat egymásra.
A nagy területre kiterjedő tartós csapadékból, és/vagy hóolvadásból származó nagy magasságú és tartósságú árhullámok elleni védekezés során árvízi szükségtározók igénybe vételére is sor kerülhet. Ilyenek mind a romániai, mind a magyarországi szakaszon szép számmal vannak. A Körösök vízrendszerében lévő magyarországi árvízi szükségtározók mind mentett oldali, a töltésbe épített zsilipkapuk megnyitásával üzembe helyezhető védelmi eszközök. Általános esetben használatukra csak a mértékadó árvízszintet meghaladó magasságú árhullámok esetén kerül sor. Rendkívüli esetben ettől eltérő helyzetben is igénybe vehetők. A KÖVIZIG kezelésében lévő Mályvádi, Kisdelta és Mérgesi árvízi szükségtározók megnyitása akkor a leghatékonyabb, ha az érkező árhullám vízhozam tetőzésének közelében, hozzávetőlegesen a vízállás várható tetőzését fél nappal megelőző időpontban történik. A tározást megelőző előkészítő szakasz műveletsora igen bonyolult, ezért az árvízi előrejelzést nagy időelőnnyel kell elkészíteni. A szükséges számítások egy része modell-jellegű, határfeltételeiben felvízi oldalon vízhozam, alvízi oldalon vízállás idősorokra van szükség. Jelentős módszertani fejlesztésekre van szükség ahhoz, hogy ezeket az igényeket az árvízi előrejelzési rendszer ki tudja elégíteni. Ugyanezen fejlesztéseket kívánják az utóbbi 2 évtizedben erősödő, az előrejelzésektől többet váró igények (védelmi fokozati szintek elérése, várható tartóssága, gravitációs vízkormányzó művek és helyi létesítmények üzemi feltétel szintjeinek várható elérése, az üzemszüneti kényszer várható tartóssága, duzzasztómű üzemmódok vízhozam határfeltételeinek teljesülése, stb.).
Nagy jelentősége van az országok közötti együttműködésnek, hiszen sok múlik a külföldi adatok rendelkezésre állásán.